Ballonozás, gégemetszés, vénaszúrás, sebkötözés, hordágycipelés, intubálás, újraélesztés és alvás nyitott szemmel: az éjszakai mentőzés rutinfeladatai, amikkel Milán kezdő ápolóként most találkozik először. A félig szerb, félig magyar srác a szerb seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökött át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, egy budapesti mentőállomáson szerzett magának munkát. Két állandó társa Kis Tamás, a mentőautó sofőrje és Fék doktor, a háromfős csapat főnöke. Az előbbit a hátrazselézett haja, az utóbbit a folyamatos nassolás érdekli a leginkább. Ők ketten már minden esetet a lehető legkevesebb mozdulatból oldanak meg, de Milán így is sokat tanul tőlük. A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek között. Miközben számtalan életet mentenek meg, időnként hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, még az is előfordul, hogy siettetik halálukat. Milán rádöbben, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziáknak van üzleti oldala is. A pénzre neki is szüksége lenne, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromgyűrűben rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. A bűnbe és a borzalmakba fokozatosan sodródik bele. Úgy válik gyakorlott mentőssé, és éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri.
Nemzet: magyar