A pogány istentisztelet misztériumait ma felváltották a spiritiszta médiumok titkos találkozói és szeánszai, zavaros és csodás dolgai. E médiumok közléseit ezrek hallgatják kíváncsian, akik nem hajlandók elfogadni Isten Igéje tanítását és Lelke világosságát. A spiritizmus hívei talán gúnyolódva beszélnek a régi idők mágusairól, de a nagy csaló diadalmasan nevet, amikor más formában jelentkező mesterkedései előtt hódolnak. Sokan visszariadnak attól a gondolattól, hogy spiritiszta médiumokhoz forduljanak tanácsért. Ugyanakkor a spiritizmus tetszetősebb formáinak vonzó körébe kerülnek. Másokat a "Christian Science" tanításai, valamint a teozófia és más keleti vallások miszticizmusai vezetnek tévútra. A spiritizmus szinte minden formájának apostolai azt állítják, hatalmuk van gyógyítani. Ezt a hatalmat az elektromosságnak, mágnesességnek, illetve az okkultizmusnak vagy az emberi lélekben szunnyadó erőknek tulajdonítják. Sokan vannak - még ebben a keresztény korszakban is -, akik elmennek a kuruzslókhoz ahelyett, hogy az élő Isten hatalmában és jól képzett orvosok szaktudásában bíznának. A gyermeke betegágyánál virrasztó anya így kiált: Képtelen vagyok többre! Nincs orvos, aki meg tudja gyógyítani gyermekemet? Beszélnek neki valamilyen mágneses erővel rendelkező látnok csodálatos gyógyításairól, és drága gyermekét az ő gondjára bízza. Valójában pedig Sátán kezébe teszi, mintha az ördög az ő oldalán állna. Sok esetben a gyermek életét később sátáni erő irányítja, amelyet szinte lehetetlen megtörni. Akik a Sátán bűvkörébe lépnek, talán kérkednek azzal, hogy nagy áldásokban részesülnek; de vajon ez bizonyítja-e eljárásuk bölcs és biztonságos voltát? És ha sokáig élünk, ha földi előnyökhöz jutunk, kifizetődő lesz-e a végén, hogy figyelmen kívül hagytuk Isten akaratát? Az ilyen látszólagos nyereség végül pótolhatatlan veszteségnek bizonyul. Egyetlen olyan korlátot sem dönthetünk le büntetlenül, amelyet Isten azért emelt, hogy népét Sátán hatalmától megvédje.
A halottak istenítése és a velük való állítólagos kapcsolat is kiemelt helyet foglalt el a pogányság majdnem minden rendszerében. Azt hitték, hogy az istenek a halottak útján közlik akaratukat az emberekkel, és amikor az emberek kérik, tanácsot is adnak. Ilyen közvetítő helyek voltak Róma és Görögország híres jósdái is. A halottakkal való kapcsolatban, a velük való érintkezés lehetőségében való hitet mind a mai napig megtartották még az úgynevezett keresztény országokban is. A spiritizmus neve alatt széles körben elterjedt az olyan lényekkel való érintkezés gyakorlata, akikről állítják, hogy a meghaltak szellemei. A spiritiszták azoknak a rokonszenvét veszik igénybe, akik szeretteiket elveszítették. Lelki, szellemi lények néha megjelennek egyes embereknek elhalt barátaik alakjában és beszámolnak nekik olyan eseményekről, amelyek egykor kapcsolatban voltak velük földi életük folyamán és olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket akkor is megtettek, amikor még éltek. Ezen az úton arra a hitre vezetik el az embereket, hogy az ő elhunyt barátaik valójában angyalok, akik felettük lebegnek és érintkeznek is velük. Azokat, akiket így az elhunytak szellemeinek feltételeznek, bizonyos bálványimádásban részesítenek és azok szavainak nagyobb súlya van, mint Isten szavának. Mindazonáltal sokan vannak olyanok is, akik a spiritizmust merő csalásnak tekintik. Azokat a megnyilatkozásokat, amelyekkel támogatják a spiritizmus természetfeletti jellegét, a médiumok csalásának tartják. Igaz az, hogy a trükkök eredményeit gyakran valódi megnyilatkozásokként kényszerítik rá az érdeklődőkre, ugyanakkor az is igaz, hogy néha a természetfeletti hatalomnak is vannak észrevehető bizonyítékai. Sokan elvetik a spiritizmust, mint az emberi ügyesség vagy ravasz akarat eredményét. Amikor szembe találják magukat olyan megnyilatkozásokkal, amelyeket nem tudnak ezen az alapon megmagyarázni, akkor elismerik a spiritiszták állításait. Az új idők spiritizmusa az ókori boszorkányság és bálványimádás formái, - amelyek az alapja a halottakkal való kapcsolattartás - arra az első hazugságra épülnek, amellyel Sátán elámította Évát az Édenben: "Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, [...] olyanok lesztek, mint az Isten" (1Móz 3:4-5). Mindkettő ugyanazon a hazugságon alapszik, amely a hazugság atyjától származik.
