Sára Sándor filmrendező-operatőr Pintér Judit filmkritikussal beszélget első filmjéről, a Feldobott kőről. Sára arról mesél, hogy milyen kompromisszumokat kellett hoznia a forgatás alatt, illetve hogy milyen nehézségeket okozott nem csak rendezni, hanem fényképezni is a filmet.
Vincze Teréz filmesztéta így jellemzi Sára klasszikusát: "Sára filmje egy generáció, a fiúk filmje, azoké a fiúké, akik a háború utáni Magyarországon próbálták megtalálni a saját útjukat egy olyan, politikailag hazug korban, mely akár még apjuk megtagadására is rákényszerítette őket (Balázs, hogy munkát kapjon, apját halottnak hazudja), s mely a képzelt magasabb célok árnyékában szem elől tévesztette a valódi értelmet: magát az embert. A fiú azonban elindult, hogy felmérje (a szó szoros értelmében földmérő műszereivel, szimbolikusan a történelmi értékű tapasztalatok megszerzésével) a vidéket, megvívja saját harcát, s emléket állítson azoknak az embereknek, akikről a történelem hajlamos megfeledkezni. A háború után rohamos tempóban felszámolt vidéki, paraszti Magyarország művészi dokumentálásának legfontosabb darabjai közé tartozik Sára filmje. Azon az ösvényen jár, melyet Szőts István Emberek a havason című filmje jelölt ki, s melynek hatvanas évekbeli kulcsdarabjában, Kósa Ferenc Tízezer nap című filmjében Sára operatőrként dolgozott. A tradicionális paraszti világ ábrázolásának keretét ugyanakkor a hatvanas évek filmi modernizmusát idéző önreflexív forma adja: a film azzal zárul, hogy Balázs filmrendezőként, saját élményeiből a Feldobott kő című filmet rendezi."