A filmrendező vallomása saját művéről:
"Az én filmem – bár a nagyszerű Örkény István remek novelláinak motívumaiból írtam, rendeztem – abból a meggyőződésemből született, hogy a történelmet a legtöbb ember a saját életébe, saját történetébe zárva éli meg.
A nagy író még élt, és megengedte nekem azt a fikciót, hogy mi történik egy fiatal nővel- egy balerinával, aki 1956 október huszonharmadikán temeti a kisfiát. Magánéletén, gyászán, fájdalmán keresztül mi szűrődik be a politikából, a történelemből…? A film a Magyar Televízióban készült, nem ejtik ki benne se a forradalom szót, de nem is minősíti ellenforradalomnak, ami az utcákon forrong. Nem a létező cenzúra, sem az öncenzúra nem kényszerített hazugságra. Engem valóban az érdekelt, mit élt meg sok-sok ember a saját sorsába zárva. Mindnyájunknak meg van a magántörténelmünk. A filmben Esztergályos drámai arca fedezhető fel újra, s mellette olyan nagy színészek vannak, mint Törőcsik Mari, Tolnai Klári, Kállai Ferenc, Andorai Péter, Szabó Sándor – nagy halottak és élők."
A rendező engedélyével
