A tíz éves fiúk (Gyémánt László és Gyémánt András) boldog életének akkor lesz vége, amikor szüleik úgy döntenek, hogy nagyobb biztonságban lesznek a soha nem látott nagymamánál (Molnár Piroska) a kis faluban, mint velük a nagyvárosban. Hamar kiderül, hogy édesanyjuk nem véletlenül nem nézett húsz évig a nagymama felé: az asszony finoman szólva sem kedves, az, hogy szukafattyaknak hívja és üti-veri a fiúkat, még a legenyhébb jellemzője.
Az ikrek hamar rájönnek, hogy csak akkor élhetik túl a háborút, ha alkalmazkodnak. Így aztán elkezdik edzeni a testüket és a lelküket, hogy elég kemények legyenek az ütések és a szidalmak elviseléséhez, a kemény munkához és annak kibírásához, hogy már senki nem szereti őket...
