A szegény ember aranya - Esti mese - népmese
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Azoknak annyi gyermekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Csak egy bajuk volt. Nem volt kút az udvarukon. Örökké a szomszédból hordták a vizet. Immár megsokallották, s eltiltották onnan. Megkeseredett a szegény ember, s felsóhajtott: - Na, édes feleségem, eddig volt, ahogy volt, de én most nekiállok, s ások egy kutat. Kiválasztott az udvaron egy helyet, vette az ásót, s elkezdett ásni. Alig ásott két-három nyomást, megcsendült az ásó. Ásott tovább. Még jobban csengett az ásó. Egyszer csak kifordított egy akkora nagy kerek aranyat, mint egy üstöcske. Hej, megörvendett a szegény ember! Vitte a feleségéhez. Mutatja neki. - Nézz csak ide, édes, édes feleségem, gazdagok leszünk egész életünkben! Nem leszünk többet szegények! - Jaj, jaj! - jajgatott az asszony. - Hát kinek adjuk el? Mit csináljunk vele? Még megtudják, s bezárnak, hogy úgy loptuk. Tudod mit, vidd el a bírónak. Úgyis van sok adósságunk. Hátha elenged belőle. - Azt már nem! - csattant fel a szegény ember. - A bíró elvenné, s az adósságunkat csak megtartaná. Hanem tudod-e mit? Elviszem én Mátyás királynak. Az megjutalmaz érte. Úgy is lett. Az asszony megtörülgette szépén, megdörgölgette, s beletette egy takargató ruhába. A szegény ember felöltözött szépen, s elindult a királyhoz. Mikor odaért, a kapunál állt egy őr. - Jó napot! - Adjon isten, te szegény ember! Hát te miért akarsz ide bemenni? - Egy kis ajándékot hoztam a királynak! - Ugyan bizony mit tudtál te hozni, szegény ember? - Nézd csak, mit! - S a szegény ember megmutatta az aranyat az őrnek. - Nahát, ezért te szép ajándékot kapsz. De csak úgy eresztelek be, ha a felét nekem adod, Hát a szegény ember mit csináljon, megígérte, hogy az ajándéknak a felét neki adja. Beeresztette a kapun álló őr, s megy a szegény ember tovább. Ahogy ment, elérkezett egy ajtóhoz. Ott is állt egy őr. - Hallod-e te szegény ember! Hová, hová? Állj csak meg! Ilyen akárkinek nem szabad ide bemenni! - De én ajándékot hoztam Mátyás királynak. - Ugyan bizony miféle ajándékot hoztál? Mutasd csak! Kitakargatta a szegény ember, mutatja a nagy aranyat. - Nahát, te szegény ember, beeresztelek, de csak úgy, ha a jutalomnak, amit ezért kapsz, a felét nekem adod. Hát a szegény ember mit csináljon? Megígérte, hogy az ajándéknak, amit kap Mátyás királytól, a felét neki adja. Így egyik felét nekiígérte a kapuőrnek, a másik felét az ajtónálló őrnek. Na, lassan bejutott a királyhoz. - Jó napot, felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom! - Jó napot, te szegény ember! Mit hoztál nekem? - Én bizony, né, ezt az aranyat találtam, amikor ástam a kutat. Gondoltam, elhozom felségednek. Nézegette Mátyás király. - Jól van, te szegény ember, ülj csak le! Hamar csengetett, jöttek az inasok, enni hoztak a szegény embernek, megvendégelték, s azt mondja Mátyás király: - Parancsolom, mérjetek ki egy zacskó aranyat ennek a szegény embernek! - Nem kell nekem, felséges királyom - mondja a szegény ember. - Adjon nekem ötven botot a fenekemre. - Ötven botot, te szegény ember? Te nekem ajándékot hoztál, s én neked ötven botot adjak? Hát neked aztán elment az eszed? De addig könyörgött a szegény ember, hogy így, hogy úgy, hogy őneki ötven botot adasson. - Hát jól van. - Beleegyezett Mátyás király. Hozták a derest, jött a hajdú, s mikor a szegény embert reá akarták fektetni, kiszólt a kapunálló őrnek: - Gyere csak be, most a felét az ajándéknak neked adom! Jött is nagy örömmel az őr, s mikor bejött, azt mondja a szegény ember: - Na, most, felséges királyom, ennek adassa felét. Mert csak úgy engedett be, ha a felét neki ígérem. Megértette Mátyás király, miről van szó. Megragadta az őrt a hajdú, reá a padra, s huszonötöt mértek a fenekére. Mikor ezzel készen volt, akkor kiszólt a szegény ember az ajtónálló őrnek. - Gyere csak be, megkapod, az ajándék másik felét! Bejött az is nagy örömmel, hogy most megkapja az ajándéknak a másik felét. Azt is megragadta a hajdú, reáfektette a deresre, a huszonötöt ő is megkapta. - Nahát, te szegény ember, amiért ilyen okos voltál- dicsérte meg Mátyás király -, most ajándékot kapsz. - Adott neki két lovat, szekeret s még egy fél zsák pénzt, a szegény ember nagy örömmel hazament. A két ajtónálló vakargatta a fenekin a botnak a helyét, lehet, még két napig is. A szegény ember a feleségével s a gyermekeivel boldogan él még ma is, ha meg nem halt. Ez tiszta igaz volt. Itt a vége, fuss el véle!
