Az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság többek között azért következett be, mert a II. Ipari Forradalom révén olyan magasszintű termelékenységet értünk el, hogy hirtelen minden fizetőképes kereslettel rendelkező megszerezte a legfontosabb javakat, amik ráadásul tartósak voltak, így bár a vállalatok remek minőségű árukat termeltek nagy mennyiségben, forgalmuk megcsappant, és a kapitalista gazdaság meggyengült.
Ekkor két lehetőség kínálkozott: vagy a bőséghez alkalmazkodnak, és megváltoztatják a gazdasági rendszert (piacgazdaság), ami nyilvánvalóan inkompatibilis azzal, vagy a gazdasági rendszert tartják meg, és valahogy véget vetnek a bőségnek. Végül az utóbbi mellett döntöttek.
A tervezett elavulást, mint a válságból való kilábalás eszközét először Bernard London vetette föl, bár ő államilag kötelezővé kívánta tenni. Ez végül ilyen formában nem került bevezetésre, ám számos kartell a színfalak mögött mégis megvalósított valami hasonlót (pl. a Phoebus-kartell az általuk gyártott izzók élettartamát korlátozta). Aztán az 50-es évekre már nyíltan űzték ezt a gyakorlatot a piacvezető vállalatok, az emberek egy idő után teljesen természetesnek vették, és megszületett a "fogyasztó". Ebben nagy szerepe volt Edward Bernays-nek, aki megalkotta a manipulatív reklámokat, és a propagandát újracsomagolva megalkotta a PR-t. Manapság a tervezett elavulást már tanítják a mérnökhallgatók és marketingesek számára, csak "termék-életciklus néven fut.
A múlt század elején talán ez a döntés tűnt a nyilvánvaló választásnak, hisz egyszerűbb volt a piacvezető vállalatok számára a termékek élettartamát csökkenteni, hogy megőrizzék forgalmukat, mint egy új gazdasági rendszert kidolgozni, főleg, hogy akkoriban még a többség még a malthusi és szociáldarwinista elvekben hitt. Ám a 70-es évek vége óta már túlléptük a bolygó biokapacitását, és az MIT kutatása alapján az ebből fakadó környezetszennyezés, erdőirtás és talajpusztulás miatt 15 éven belül össze is omlik a világgazdaság. Most már egyértelmű, hogy a termékek életciklusát kell maximalizálni, és a gazdasági rendszert új alapokra helyezni, ahol a verseny, a pénz, és a háború helyét átveszi a kooperáció, a tudomány, és a problémamegoldás.