Almát szemétér’ (kárpátaljai magyar népmese)
Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember. Egyetlen fia szép, derék ember vót. Ott vót a kora, hogy megnősítsék.
- Édesapám, ne házasítsatok - mondta a fiú az apjának -, mert azt veszem el , akit szeretek!
Vitte a keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép jánhoz, csúnya jánhoz, gazdagho, szegényhe, nem kellett neki senki. Eljött az ősz, ű maga mondta akkor az édesapjának:
- No, édesapám, én már most megyek házasodni.
- Jól van, fiam - mondta az apja -, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak?
- Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb szógád - mondta a fiú . - De akármilyen menyasszonyt hozok, szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem magamat.
Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér almáho még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az édesapjátul. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de veres zsebkendőjével a könnyeit törülte.
A fiú keresztülment hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac közepén elkezdte árulni az almáját, ilyen szókkal:
- Almát szemétér, almát szemétér!
Szaladtak a gazdag jányok, hozták a sok szemetet kosárokkal. Az ajaki legény mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való. Már az üres szekere szeméttel félig vót, a fél szekér alma elfogyott. Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen szavakkal kínálta almáját:
- Almát szemétér, almát szemétér!
Jöttek a jányok ismét hozták a szemetet. Az alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett befele. Nem akarta, hogy ott töltse az éccakát, tovább indult. Megint kiabálta:
- Almát szemétér, almát szemétér!
Elfogyott az alma, csak a másik szekérnek az aljába vót még egy szép piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a félsetétségben egy szégyenlős kislány jön, egy pici kosárral, de alig vót szemét a kosarába. Látja, hogy megáll, és nem jön közelebb. A legény végül megszólította:
- Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt keresem én.
Elhajtottak a jány szüleihez, nádfedeles kis házikójukba. Mindenütt tisztaság vót, bocskoros öreg jött a fiú elibe. A legény a szívére ölelte, és a kisjányt megnyerte.
Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a jány kis szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba Ajakra.
Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt tartottak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
