A videóban látható animációt nem mi készítettük, felhasználására külön engedélyt kaptunk az alkotótól.
Mort csatornája: https://www.youtube.com/c/MortHorror
EGY ÉJSZAKA AZ ELHAGYATOTT ELMEGYÓGYINTÉZETBEN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK 6. RÉSZ)
Nézd meg ezeket is!
ÉLHETŐ BOLYGÓKAT TALÁLTAK A NAPRENDSZEREN KÍVÜL - MEGVAN AZ ÚJ LAKHELYÜNK?
https://youtu.be/CrSwqSTHBl4
PARANORMÁLIS JELENSÉG VAGY VALÓSÁG? - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 5. RÉSZ)
https://youtu.be/md5Z-oDmZlw
AZ ELÁTKOZOTT HÁZ TITKAI - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 4. RÉSZ)
https://youtu.be/pET9Oe2UI3g
Néhány éve egy ősz végi estén az egyik barátommal, Márkkal elhatároztuk, hogy felfedezzük a város szélén álló rémisztő, elhagyatott elmegyógyintézetet. Hatalmas, 3 emeletes épület volt. A vasút mellett haladtunk, majd megcéloztuk az omladozó kísértetházat. Mikor a közelébe értünk felpillantottam és kirázott a hideg. A harmadik emeleti ablakban megláttam valakit, aki úgy tűnt, minket néz. Megtorpantam, a barátom megkérdezte, hogy mi a baj. Odasúgtam neki, hogy nézzen fel a bal felső ablakra. Felpillantott, ekkor már ő is látta. Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, amikor ez a valaki, vagy valami eltűnt az ablakból. Elbizonytalanodtunk, hogy jó ötlet lenne-e ezek után bemenni. Arra jutottunk, hogy valószínűleg csak egy másik kíváncsi felfedezőt láthattunk, vagy a környékbeli gyerekek bújócskáznak. A tilos a belépés feliratot figyelmem kívül hagyva tehát beléptünk a főbejáraton és a zseblámpám segítségével felfedeztük a földszintet. Összetört üvegdarabok hevertek mindenhol, a padlót és a falakat graffitik borították. Az egyiken a következő felirat szerepelt: Szeretem, ha futnak. Mi tagadás, ez elég ijesztő volt, de nem rettentett el minket a folytatástól. Felmentünk az első emeletre, ahol ugyanaz fogadott, mint a földszinten, leszámítva egy megrongálódott, résnyire tátongó liftaknát. Márk felkapcsolta a zseblámpáját és megvilágította a lift belsejét. Kiálló vezetékek és üres sörös dobozok hevertek mindenütt. Ekkor valami zajra lettünk figyelmesek, amely a második emeletről érkezett. Végig futott a hideg a hátamon. Rossz előérzetem volt, közöltem Márkkal, hogy szerintem haza kellene mennünk. Neki esze ágában sem volt lelépni, sőt, elindult a zaj forrása felé. Nem akartam egyedül maradni a hátborzongató lifttel, ezért követtem a példáját. Az járt a fejemben, hogy most mennyivel jobb lenne otthon egy vígjátékot nézni a kanapéból. A lépcsőn felfelé haladva úgy éreztem, hogy követ minket valaki, ezért szóltam a barátomnak, hogy siessen. Először Márk ért fel a következő szintre, végig szorosan a nyomában voltam.
Amit az elmegyógyintézet második emeletén láttam, az valószínűleg életem végéig kísérteni fog. A földre és a falakra festett szimbólumokból úgy tűnt, hogy valamilyen szertartásokat tarthattak itt. A szoba túlsó részéből további ajtók nyíltak. Ez volt az az emelet, amelynek az ablakában korábban láttunk valakit, vagy valamit. Ismét hangokat hallottunk, fütyülésre emlékeztető neszeket a mellettünk lévő szobából. Elővettük a telefonjainkat és gyorsan készítettünk pár fényképet. Néhány sikeresen elkészített fotó után megláttam egy alakot, aki az egyik szobából jött ki. A szívem olyan hevesen kalapált, hogy a fülemben is lüktetett. Ugyanaz a személy volt, akit az ablakban láttunk. Márkkal pánikba estünk, földbe gyökerezett a lábunk. 5 másodperc néma csend után üvöltve rohanni kezdett felénk, mi is futásnak eredtünk, olyan gyorsan szedtem a lábaim, hogy a telefonomat is majdnem elejtettem, majd kiugrottam az ablakon és lezuhantam az épület előtti bokrok egyikébe. Megütöttem magam, de felpattantam és tovább futottam, egy közeli fészer mögött húzódtam fedezékbe. Ekkor tudatosult bennem, hogy Márk még mindig odabent van. Nem rémlett, hogy velem együtt rohant volna pár másodperccel korábban. Írtam neki egy üzenetet, megkérdeztem hol van, de nem válaszolt. Leültem a kis ház tövébe, és 3 perccel később örömömre megpillantottam a barátomat, amint kirohan az elhagyatott épületből. Kiugrottam a fészer mögül és a nevét kiáltottam. Meglátott és üvöltve csak ennyit mondott: rohanj. Márk zihálva a válla fölött hátranézett, ekkor megláttam, hogy 2 ember üldözi. Teljes erőmmel futni kezdtem az ösvényen, ami a vasúthoz vezet, Márkkal szorosan a nyomomban. Meg sem álltunk egészen a sínekig, ahol a pályák mellett húzódó árokba vetettük magunkat. Kidugtuk a fejünket, és megláttuk a 2 embert, akik az intézet főbejárata előtt álltak. Minket néztek, de néhány pillanat után megfordultak és visszamentek az épületbe.
Ismét futásnak eredtünk, és betértünk a közeli hamburgerezőbe. Leültünk a kedvenc asztalunkhoz és levegő után kapkodva kólát és sült krumplit rendeltünk.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=T0WjL4phiuk&t=0s&ab_channel=CO.AGMusic