A Hattyúdal Keleti Márton 1963-ban bemutatott fekete-fehér játékfilmje. A film betétdalait – köztük a híres Villa Negra románcát – Garai Gábor írta.
Tamburás (Páger Antal) a jószándékú öregedő csavargó és bandája a Villa Negrának nevezett kis faviskóban él. Alkalmi munkákból és lopásból, kisebb csalásokból szerzett pénzből, egyik napról a másikra élik bohém életüket. Otthonukhoz azonban egyre közeledik az épülő modern lakótelep, mely a régimódi életet, a régimódi szokásokat és embereket is kiszorítja.[m 1] A banda két fiatal tagját, Noteszt (Sztankay István) és Diákot (Bodrogi Gyula) Tamburás fogadta magához és noha látszólag gondtalanul és elégedetten élik életüket, ők ketten mégis érezhetően többre vágynak. Notesz korábban buszvezetőként dolgozott, de elütött egy, a busza alá sétáló részeget, emiatt 3 évet ült börtönben és elvették a jogosítványát, így nem találhat kedvére való munkát. Diáknak előadóművészi ambíciói vannak. Később csatlakozik hozzájuk a Doktor, aki egy elzüllött egykori kórházi orvos. Törzshelyük a Kotyogó kisvendéglő, ahol Tamburás játszani is szokott.
A körzeti rendőrőrmester (Szirtes Ádám) próbálja jó útra terelni a banda tagjait, kevés sikerrel, mivel a Tamburás vezette banda büszkén és öntudatosan, de régimódi erkölcsök szerint él. Idővel azonban az épülő lakótelep utat tör magának, melynek szellemileg és fizikailag egyaránt útjában áll a Villa Negra és amit a faviskó jelképez. Az építkezésnek nem lehet megálljt parancsolni, a Kotyogót is átépítik modern eszpresszóvá, benne már egy új zenekar a korszaknak megfelelő modern zenét játszik. Ahogy múlik az idő, Notesz és Diák élete is az új világ elvárásaihoz jobban illően alakul. Notesz ideiglenes jogosítványt, Diák pedig lehetőséget kap egy műsoros esten, mint vendégfellépő. A magára maradt Tamburás szembesül a megállíthatatlan változásokkal. Látnia kell, ahogy kiszorul régi törzshelyéről, ahogy barátai magára hagyják. Amikor pedig egy nap az építőmunkások gépei a Villa Negrához érnek, tudatosul Tamburásban, hogy a régi világnak örökre vége.