A videóban látható animációt nem mi készítettük, felhasználására külön engedélyt kaptunk az alkotótól.
Mort csatornája: https://www.youtube.com/c/MortHorror
Másik csatornája: https://www.youtube.com/channel/UCGr3xDf5W2bh0l7o9BQB1oA
HÁZ AZ ERDŐ MÉLYÉN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 9. RÉSZ)
Nézd meg ezeket is!
2100-RA MEGÉPÜL A MARS FŐVÁROSA - ÚJ KORSZAK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN
https://youtu.be/cAwr1QudYaM
MIT REJT A SÖTÉTSÉG? - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 8. RÉSZ)
https://youtu.be/_PkNzmlZ-f0
SOSEM VAGY EGYEDÜL - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 7. RÉSZ)
https://youtu.be/coI9nfgX6HQ
Gyerekkorom nagy részét anyukámmal töltöttem egy erdő széli házban. Imádtam felfedezni a környéket, szinte már becsukott szemmel is tudtam tájékozódni. Míg más gyerekek a számítógépeiken játszottak, addig én a természetben ütöttem el az időm, és pompásan szórakoztam. Rengeteg fát másztam meg az évek alatt, de volt egy kedvencem. Nem volt messze a házunktól, ennek valószínűleg anyukám örült a legjobban, hisz így mindig szemmel tudott tartani. A legmagasabb ágról tökéletesen rá lehetett látni a mi kis otthonunkra. Semmi máshoz nem fogható érzés fogott el, ahogy ott üldögéltem, távol a világ zajától, a csend és nyugalom oázisában. A nap szép lassan lebukott a horizonton, ennek sosem örültem, mivel ilyenkor anyukám mindig hazaparancsolt. Kár, pedig még a sötétben is képes lettem volna órákon át csak bámulni a semmit, ott a világ tetején. Miközben ezen agyaltam, már hallottam is ahogy anyukám a nevemen szólít, vagyis ideje menni. Szép lassan el is kezdtem lemászni a fáról, mindig óvatos voltam, nehogy bajom essen. Már majdnem leértem, amikor valaki ismét a nevemen szólított. Kissé szokatlan hang volt, de úgy voltam vele mégis ki más lenne, mint édesanyám. Amikor ismét szilárd talaj volt a lábam alatt, valami nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. A hangok nem a házunk, hanem az erdő irányából érkeztek. Fogalmam sem volt ez hogy lehetséges, anyukám sosem mászkált az erdőben, főleg nem sötétben. Na de végül is örültem, hogy így alakult, gondoltam végre megmutathatom neki a kedvenc búvóhelyeimet. Máskor úgysem volt vevő egy kis erdő túrára, hát itt a tökéletes alkalom. Ekkor azonban egy rémisztő gondolat futott át az agyamon. Hogy kerülhetett a hátam mögött lévő fák közé, amikor végig a házunkat figyeltem és nem emlékszem, hogy láttam volna őt kijönni onnan. Továbbra is megállás nélkül a nevemet ismételgette, éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Úgy tűnt, mintha mérges lenne, pedig ő sosem szokott az lenni, kivéve ha nagyon kihozzák a sodrából, erre viszont nem adtam okot. Földbe gyökerezett a lábam, azon agyaltam vajon mi rosszat tehettem, amivel ennyire feldühítettem. Próbáltam kiszúrni hol lehet pontosan, ez nem volt könnyű, hiszen idő közben szinte már teljesen besötétedett. Aztán egyszer csak ismét meghallottam a hangját, de ezúttal a házunk felől érkezett. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint kicsivel korábban. Alig telt el néhány másodperc, újra az erdő felől szólt a hang. Felváltva, egyszer innen, egyszer onnan, úgy éreztem, mintha egy horror filmbe csöppentem volna. Képtelen voltam felfogni mi történik. Azonnal gyere ide, szólt a hang az erdő mélyéről. Nem láttam ki az, vagy mi az, de felém közelített. Ekkorra már egyértelművé vált számomra, hogy az a valami, ami egyre közelebb és közelebb merészkedett egész biztos, hogy nem anyukám volt. Eszem ágába sem volt megvárni, hogy karnyújtásnyira érjen hozzám, ezért futásnak eredtem, szaladtam ahogy a lábam bírta. Éreztem ahogy átjárja a testem az adrenalin. Mint már mondtam, nem volt messze a fa a házunktól, vagyis viszonylag rövid ideig tartott megtenni ezt a távot, ám most mégis hosszabbnak tűnt, mint valaha. Nem mertem hátra nézni, de az erdő felől érkező hang nem halkult el, vagyis biztosra vettem, hogy a nyomomban van. Még a korábbinál is sokkal ijesztőbben csengett. Aztán végre megpillantottam anyukámat, a ház előtt állt, csípőre tett kézzel. Nem hittem volna, hogy egyszer majd ennyire fogok örülni annak a látványnak, amint anyukám hazaparancsol az esti mászkálásomból. Amint odaértem, átöleltem, úgy éreztem végre biztonságban vagyok. Az erdő felől érkező hang abban a szent pillanatban elnémult. Nem szép lassan elhalkult, hanem mint amit elvágtak, volt-nincs. Látva a rémületet az arcomon, anyukám megkérdezte mi a gond. Lassan kezdtem megnyugodni, de addig egy szót sem szóltam a történtekről, míg be nem zártuk magunk mögött az ajtót. Jártál ma este az erdőben? Tettem fel a kérdést, bár sejtettem a választ. Sajnos azt felelte, amire számítottam, vagyis hogy végig a házban volt, az erdő közelébe se ment. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy hallott-e más hangokat is, valakit, aki a nevemen szólít. Erre a kérdésre is nemmel felelt, úgyhogy nem volt más hátra, mint elmesélni a történteket.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=T0WjL4phiuk&t=0s&ab_channel=CO.AGMusic