A pénz és a gazdasági hatalom a politika és az erkölcsi normák fölött áll. Cinikusan akár el is intézhetnénk ennyivel a film történetét: jó hírű, ma is létező amerikai nagyvállalatok üzleti kapcsolatban álltak a hitleri Németországgal. A birodalmi statisztikában amerikai érdekeltségű ellenséges vállalatoknak hívták őket. A háború idején még csak 553-an voltak, köztük olyan ismert nevek, mint a Coca-Cola, a Kodak, az American Express, az IBM, a Ford Művek, a General Motors és a Standard Oil, a későbbi Esso. Nélkülük Hitler nem tudott volna háborút indítani. A dokumentumfilm megdöbbentő történeteket mutat be nekünk. Meddig mehet el egy nagyvállalat üzleti érdekeire hivatkozva? Hogy engedhette meg az amerikai kormány Pearl Harbor után, hogy vállalatai az ellenséget segítsék? Megannyi megválaszolatlan kérdés. A háború után Eleanore Roosevelt, az elnök özvegye a következőket írta a New York Times-ban 1945. szeptember 19-én: "Az üzleti összefonódások hazafiasságunkban és erkölcsi jóérzésünkben nagy károkat okoztak."