A nevem Alexandra Larossa.Egy erőszakkal elragadott ruténiai lány.Rabszolga,akit a Dnyeper folyótól a Fekete-tengerig hurcoltak,hogy az oszmán állam tulajdona legyen.Nincstelen,aki ideérve apját,anyját,testvérét elveszítve azért fohászkodott csupán,hogy a teremtő kegyes legyen hozzá,és újra egyesítse családjával,odafent a mennyekben.Alexandra,kinek gyermeki énje egyetlen nap alatt odalett,mikor a sors e kegyetlen és keserű világba vezérelte,azt követelve,hogy feleljen meg ennek a próbatételnek.A nevem Alexandra Larossa.Ki a bánatban senkivel nem osztozott.Mély kutakba vetette fájdalmát,a tengerbe szórta,hogy a hullámok elragadják.Majd nevetéssel dacolt minden őt ért sérelemért,hogy könnyeit egyedül családjáért hullajthassa.Megfogadva,hogy egyszer szultánát csinál a rabszolgalányból.S,lám itt vagyok,immár a leghatalmasabb úrnőként.A fényességes Szulejmán szultán palotájában,s a hely,az ország mit egykor felégettem volna,mostanra otthonommá lett.A bosszút pedig mely annyi ideig szívemben lángolt,most felváltotta a büszkeség és a kiváltság.A nevem Hürrem.Szulejmán szultán szolgájából lett ágyasa,szultánája,öt gyermekének anyja.Isten előtti hitvese.Támasza,fénye,létezése az ő szavával,mindensége.Ki teljesítette fogadalmát és ezzel elmondhatja,hogy kiállta a próbatételt.A nevem Hürrem.
Mehmet,Mihrimah,Selim,Beyazit,Cihangir áldott anyja.Haseki Hürrem Sultan.Gyermekeim.Nektek újítom meg eskümet.Egykoron szavamat adtam,hogy mindenki aki előtt valaha fejet kellett hajtanom,kinek a kaftánja szélét csókoltam,aki szégyenbe hozott,aki fájdalmat okozott,nekem vagy a szeretteimnek,egy napon előttem fog fejet hajtani,és megfizet az ellenem elkövetett bűneiért.Saját kegyetlensége eszközével,mert semmilyen irgalmat nem ismerve borítom be őket lángjaimmal,és vetek véget eddigi uralmuknak.Ahogy ma a háremet,úgy holnap a világot irányítom majd.
