Egy kevéssé ismert magyar népmese Hertelendyfalváról. (mai Vojlovica, Vajdaság, Szerbia, mely eredetileg Bukovinából telepített székely falu volt.)
A gyűjtés a 20. század első felében történt, a szöveg néhol az adott tájegységre jellemző kifejezéseket használ.
A mesemondás eredetileg ünnepi alkalom volt és elsősorban felnőtteknek szólt. Ilyenkor különleges kapcsolat alakult ki a mesemondó és a mesehallgatók közt, egy sajátságos légkör. Egyesek szerint a tűz fényénél, vagy a csillagos, holdfényes éjszakában különös varázsa van a mesének.
Baranyai halászok szerint, nagy halászatok után este, a holdvilágnál, miután megették a parázson sült halat és leöblítették jóféle itókával, sor került a mesemondásra. Sokszor még az éjféli harangszó is így találta őket.
Mesék keletkezéséhez mélyebb, jelentős társadalmi és lélektani helyzet szükségeltetik.
Felhasznált irodalom:
Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék. I. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1984.