Mindennapi kenyerünk kalandos út végén kerül az asztalra. Különösen így volt ez a régi időkben, amikor még lovakkal szántották a földet, kézi erővel arattak, vízimalomban őröltek, és a háziasszonyok otthon sütötték a kenyeret. Egy városi pékség előtt áll Pékuram kedves figurája, hirdetve az üzletet. Egy Afrikába tartó fecskecsapattól értesül róla, hogy valahol messze Erdélyben még most is a régi módon sütik a kenyeret. Csenge és Hajnal is örömmel mutatják barátaiknak azt a családi filmet, amelyen Dédi megmutatta nekik, hogyan készül egyik legfontosabb élelmünk: a kenyér.