színes, magyar dokumentumfilm, 93 perc, 2000
rendező: Kőszegi Edit, Szuhay Péter
operatőr: Kőszegi Gyula
producer: Fehéri Tamás
gyártásvezető: Solymosi Norbert
Egy rejtélynek, pontosabban egy rejtélyes képnek ered nyomába a film. A "félvér" roma család régtől féltve őriz egy képet, melyen felmenőjük van megörökítve családja körében.
Van, aki látta a képet, van, aki csak hallott róla, és van, akinek van belőle. Előkelő család: délceg férfi kackiás bajusszal, finom eleganciával öltözött feleség, jól fésült kisfiúk, matrózblúzban mosolygó kislányok. Bécs, császári udvar, francia beütésű üknagyapa, aki valamikor az első világháború után keveredett Magyarországra, az egyik búzaszőke kisfiú a dédnagypapa.
A Kitagadottakban magyar cigányok mesélik őseik történetét. Ráérős lassúsággal bontják a családi viszonyokat, sőt még a film végére se tudjuk százszázalékos biztonsággal megmondani, ki kinek a kije, egyedüli kapaszkodónk a fénykép, a nagyon sötét és az árnyalattal világosabb bőrű roma család öntudatának alapja. Az egyik asszonynak a nagybátyja (?) rejtegette, ő árulta el neki azt is: nem akármilyen családból származnak. Tőlük örököltük a tartásunkat, a büszkeségünket - magyarázzák az asszonyok. Hogy keveredett sötétebb bőrszín a családba, nem derül ki pontosan: a nagypapa már "félvér", a bírólány nagymamát ki is tagadták ezért a szülei. A kiközösítés családi hagyomány.
A rejtélyes fényképet egyre többször látjuk, és egyre nagyobb kíváncsisággal szemléljük, hiszen ezzel magyarázhatjuk a rokonok iránti és az öngyűlöletet, a családi drámákat. És főleg: az identitáskatyvaszt.