Mi a csudát tudunk a világról 2.- le a nyúl üregén
https://docs.google.com/file/d/0B9IfqA9JfH-7WGd4cDFEV3NjZkE/edit?usp=drive_web
Egyhangú, unalmas életet él Amanda, az elvált fényképész. Ám minden a feje tetejére áll, amikor egy nap az élete - szó szerint - elemeire bomlik, felfedve azokat a sejteket, sőt, molekuláris és kvantumvilágokat, amelyekből áll. Amanda úgy érezheti magát, mint Alice Csodaországban. Különböző személyekkel és különös helyzetekkel találkozik, amelyek arra késztetik, hogy átgondolja emberi kapcsolatait, a férfiakhoz való viszonyát, az élethez való hozzáállását. Eközben tudósok és misztikusok mondják el véleményüket a világról, a vallásról, a tudományról. A film sajátos kísérlet, hogy bejárjuk az emberi öntudat eddig még feltérképezetlen területeit.
William Arntz, Betsy Chasse és Mark Vicente dokumentarista alkotása alapjaiban depresszív játékfilmes történetre és több mint vicces animációs effektek láncára fűzi fel a nagy gondossággal választott és rendezett gondolatokat. Ezek saját valóságukban olyan belső univerzummal örvendeztetik meg a publikumot, amiről eddig a természeti népek sámán történeteiben, a Galilei világképben majd a XX. századi materialista filozófia tanaiban hallhattunk.
A film egyedi megvilágításba helyezi az elmúlt századok világ -, és következésképp, istenképét, ahol a teremtett ember maga is valódi teremtővé válhat, sajátos, kollektív, mégis kizárólagosan egyedi "részesedése" által. A most ismert és elfogadott valóságban az ember kérlelhetetlenül ragaszkodik - vagy kapaszkodik - tanult, más részről örökölt mentális és szellemi sémáihoz. Ha elfogadná, hogy a külső, valóságnak nevezett környezet tőle függ és tőle működik, sokkal kevesebb antidepresszánsra lenne szükség... mert tőle működik. Működik a mentális önmérgezés, a spirituális tudat elpusztítása a médium ideálok által, a kollektív tudattalan hamis sémáinak dominanciája.
A film egy gondolatébresztő pillanat, nem is több, nem 108 perc, egy döbbenetnyi gondolat. Új kép a közös tudattalanba, ami talán töprengésre késztet és felszabadít a fizika valósnak vélt törvényei alól... mert tűzön járni anélkül is lehet, hogy annak fizikai nyoma maradjon. Más marad... az a tudás, amit a civilizált társadalmak valamikor az erőszakos hittérítés idejében, a mindentudó gyerekek pedig 4-5 évesen veszítettek el.