Van a Dunántúlon egy megye. Akik itt születtek, vagy itt élnek nagyon szeretik, úgy hívják: Somogyország. …és Somogyország egyik dombok öveztette tája a Zselic. Templomi misén vagyunk jelen elsőként. Utána egy sörfözdébe a helyszín. Majd pillanatképeket láthatunk a helyiek életéből. Csónakázás, táncest. A megyeszerte híres Szennai együttes az iskolában próbál.Ők őrzik a zselici nép táncait, dalait, szokásait, énekeit, muzsikáját. A Kaposvári múzeumban őrzik a népi ruhákat. A divatos fejlődéssel nem tart lépést a kulturális fejlődés. A tanító néni a könyvtáros is egyben. 190 olvasó van a könyvtárban. Javultak a táplálkozási szokások a gyerekek körében. A gyerekorvos a tisztaság kérdésére panaszkodik. Az elszegényedéstől való félelem miatt sok az egyke gyerek. A cinágycsaládok kunyhókban élnek, több kilométert gyalogolnak a gyerekek az iskolába. Rendesebb életkörülményekre, közelebbi lakhelyre vágynak a cigány családok. A védőnő munkáját feleslegesnek tartották. De ma már egyre többen igénylik a jót. Nehéz a rossz szokások ellen tenni.
A Zselici dombok ölében Simonfa, Zselicki falud, bodza, zselickis lak, szilfa, Szilvásszentmárton és Szenna az utolsó posta. 5 évvel ezelőtt 240 könyvtári állomány volt, jelenleg 1100 állomány van. Fertőzési veszélyek. Harc az elmaradottság, a babona és a tudatlanság ellen. Nagy birtok, egy gyerek. Régi rossz szokások, viaszöntés.
Surányi Lili
Major Sándor
