Az ősi Pergamon volt a pogány bálványimádás központja Kis-Ázsiában, amit egykor úgy ismertek: „a hely, ahol a Sátán lakik”.
Az első században még virágzó város volt, azonban számtalan háború és természeti katasztrófát követően mára már Pergamon templomai romokban hevernek. A 19. század közepére Pergamon egykor nagyszerű városa puszta emlékké vált.
A helyiek kőbányának használták a területet, márványt fosztogatva új épületeik számára egészen 1864-ig, amikor egy német mérnök ellátogatott Pergamonba. Carl Humannt mélyen megrázta a felbecsülhetetlen műalkotásokban végzett pusztítás, így engedélyt szerzett, hogy az ősi várost ő maga tárhassa fel. Amire bukkant, az az ősi történelem egyik leghatalmasabb emlékműve: Zeusz oltára.
Az oltárt kőről kőre tárták fel, és szállították Berlinbe, ahol újra összeállították, majd saját múzeumában helyezték el. A Pergamon múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit, az oltárral, mint fő látványossággal a középpontban.
Egy idő után az oltáron megakadt egy Albert Speer nevű fiatalember szeme, aki a náci párt újdonsült főépítésze volt. Németország új kancellárja, Adolf Hitler, megbízta, hogy tervezze meg a párt felvonulásának díszszemleterét Nürnbergben.
Speer inspirációért a Pergamoni oltárhoz fordult.
Pergamon, a Sátán királyi széke és a Náci Németország (CBN dokumentumfilm magyar felirattal)
