A szovjet repülőgépgyártás koronaékszerének szánták, végül alig repült utasforgalomban. A Tupoljev iroda négy évet kapott a szuperszonikus repülőgép kifejlesztésére. A kapkodásnak és a nyugattal való versenyzésnek súlyos ára lett.
Milyen rögös út vezetett a Tu-144-es első felszállásáig? Hogyan érték el a 2 Mach feletti utazósebességet, és a 6000 km körüli hatótávolságot? Hogyan próbálták feléleszteni amerikai közreműködéssel a szuperszonikus típust a 90-es években?
Minden korábbinál nagyobb befogadóképességű vagy sokkal gyorsabb repülőgépek? Minek van nagyobb presztízse? Ezek a kérdések foglalkoztatták a légitársaságokat és a repülőgépgyártókat a 60-as években. Sokan úgy gondolták, egyértelműen a szuperszonikus utasszállítás jelenti a jövőt. Komoly verseny indult a keleti és a nyugati blokk között, hogy ki lesz az első. A Szovjetunió, Európa és USA egyaránt dolgozott a saját típusán. Míg 1968 végén először emelkedett a levegőbe szuperszonikus utasszállító, ez pedig a Tu-144-es volt. A szovjet Concorde-ról Zainkó Géza, az Aeropark tárlatvezetője mesélt. (Szerkesztő: Kránitz Balázs)