Turul-házi Szent Erzsébet élete
(~1207 – 1231)
Édesatyja a Turul nemzetségből származó II. András magyar király (1205 - 1235), édesanyja Meráni Gertrúd. Négy éves korában eljegyezték Hermann thüringiai tartományi gróf Hermann nevű fiával, ezért Erzsébetet Warburgba vitték és ott is nevelkedett. Az ifjú Hermann hirtelen meghalt 1216-ban, ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból. A tartománygróf másodszülött fiával, Lajossal jegyezte el újra, ez a vőlegény azonban a lovagköltők verseinél valójában jobban szerette a lovaglást.
A fényes menyegzőt 1221-ben tartották, egyesek szerint a pesti plébánián, a mai belvárosi templom akkori épületében.
Lajos megértéssel fogadta Erzsébet élénk temperamentumát, bőkezű adakozását a szegényeknek, éhezőknek és rászorultaknak, böjtjeit, hosszú imádságait és önmegtagadásait is. Jóindulatának és adományozó készségének bizonyítéka, hogy Szent Erzsébet Gothában a Szent Lázár Lovagrendnek leprakórházat alapított.
Három gyermekük született: Hermann 1223-ban, Zsófia 1224-ben és Gertrúd 1225-ben, ő később premontrei kanonoknő lett.
1227-ben Erzsébet férje Lajos, II. Frigyes szentföldi keresztes háborújába indult, de Otrantóban, még az év szeptember 11-én meghalt pestisjárványban.
Férje halála után a wartburgi várban férje rokonai meglehetős ellenszenvvel bántak Erzsébettel, ekkor történhetett a rózsacsoda is, amely szerint a szegényeknek elrejtett kenyér a köpenyében rózsákká változott. Gyermekeivel el kellett menekülnie Warburgból Eisenachba, ahol azonban csak istállóban húzhatta meg magát. Utóbb a kitzingeni apácakolostorba fogadták be, mígnem Egbert bambergi püspök a pottensteini várban biztosított neki szállást, sőt II. Frigyes meg akarta kérni a kezét.
Férjének a Szentföldről visszatért lovagtársai ezután elérték, hogy Erzsébet visszatérhetett Wartburgba. Gyóntatója Marburgi Konrád lett, s úgy látszik, hogy az ő unszolására költözött végül is Marburgba, ahol Marburgi Konrád, Németország inquisitora kegyetlen aszkézisre és ostorozásra kényszerítette. Ez az aszkézis aláásta egészségét és megbetegedve 1231. november 17-én elhunyt.
Marburgi sírjánál rövid időn belül 58 csodát jegyeztek fel, ezért IX. Gergely pápa hamarosan megindította a szentté avatási eljárást és már 1235. május 26-án kibocsátott Glorius in majestate kezdetű bullájával, még édesapja, II. András király életében szentté is avatta Erzsébetet.
Sírja fölé 1236. május elsejére Konrád thüringiai tartományi gróf gótikus templomot építtetett, ekkor mintegy száz püspök és érsek jelenlétében Szent Erzsébetet új díszes sírhelyre helyezték és II. Frigyes császár koronáját a sírjára helyezte mondván:
„Nem koronázhattam meg mint császárnét, most megkoronázom őt, mint Isten országának halhatatlan királynőjét.”