Veled megöregedni
Kun Magdolna versét előadja Kovács Antal
Veled megöregedni
Veled szeretnék megöregedni,
s majd együtt halgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a magmásithatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne,mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni,had csókolya szám.
Szeretném kezed fogni,néha remegőn is,
igy sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd igy lépve át magunkat a levélhúlló őszbe,
hogy egyazon idő legyen,mi avarba temet.
Mert te értem születtél,és érted születtem,
minket úgy alkotott az isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni,és együtt kell halni,
külön-külön már úgysem léteznénk,
ezert fogd a kezem,és el ne engedd soha,
mert én,mig élek,szoritom a tiéd.