Szöveg: Vibe
BMM | Yika Alej
I. Verze
Az élet csak egy kalandfilm, a képkockák mind adottak,
Emlékszel a múltadra, a dolgokra mik hatottak?
Minden apró lépésed, az egész csak egy tévképzet,
Régen amit eldobtál mára bizony érték lett.
Hajnalodik sétálok a kihalt szürke utcán,
Szembe jössz, nem fordulok és nem nézek már furcsán.
Rá gyújtó egy cigire, a feeling csak úgy elszáll,
Vissza tértem, jól vagyok. De nyitott kapu nem vár.
Bizonytalan bizonyos, ha jól vagy én is jól vagyok.
Kérdés az, hogy merről jössz, tudom most már mi vagyok.
Halkan hulló eső cseppek, zavarnak meg csendben,
Azt súgják a fülembe, hogy : nyugi minden rendben.
Mesélj végre miként vagy, hogy telnek a napjaid?
Vissza tért kit ismertem és tiszták már a lapjaid?
Az idő tudod kincs lett, becsülendő hidd el,
Hullámvasút közben a LE nélkül már nincs FEL!
Ref:
En nem tagadom mit érzek, ezer dolog kavarog.
Senki más nem segít, csak én segítek magamon.
Lassan járok, keresem. Tudom jól hogy haladok,
Az élet csak egy kalandfilm a képkockák közt maradok.
II. Verze
A pillanat most érkezik, a pirkadat csak ballag,
Kézen fogva karöltve mindenki csak hallgat.
A hangulatom változó akár csak az évszakok,
Egyik percben tavasz van, később lassan megfagyok.
Nem tagadom csak nézd, ez itt tényleg én vagyok.
Remélem, hogy szavaimmal, örök képeket hagyok.
Volt egy álmom nagyon rég már más lépett a helyébe,
Néha mikor úgy érzi, felvillan a fenébe.
Az élet csak egy kalandfilm, a képkockák mind adottak
Egyik percben boldog vagy, a másikban már zokoghatsz.
Ha szomorú vagy gondolj rá : a felhők mögött tűz a nap.
Amit most nem tettél meg, holnap tiszta esélyt kap.
A sztori mindig változik a szereplők az adottak
Színház lett az élet, színfalak közt változnak.
Változik a szerepkör, változik a közönség.
Minden ami mozdítható, de a szív az örök még!