A videóban látható animációt nem mi készítettük, felhasználására külön engedélyt kaptunk az alkotótól.
A MISZTIKUS ERDŐLAKÓ - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 15. RÉSZ)
Nézd meg ezeket is!
RÉMSÉGEK A TÁBORBAN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 14. RÉSZ)
https://youtu.be/w4-40skl93U
RÉMÁLOM VAGY VALÓSÁG? - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 13. RÉSZ)
https://youtu.be/t6ZjBjVJMT4
HÍVATLAN VENDÉG A PIZZÁZÓBAN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 12. RÉSZ)
https://youtu.be/XkxkyO6_PrQ
Ez a hátborzongató élmény a 90-es években történt, ha jól emlékszem abban az évben, amikor elkezdtem az egyetemet. Különleges alkalom volt ez számomra, mivel az akkori barátnőmmel ekkor töltöttük először közösen az ünnepeket. Korábban még nem mutattam be őt a szüleimnek, ez viszont egy kiváló lehetőségnek mutatkozott erre. Nálunk családi hagyomány, hogy karácsony előtt pár nappal meglátogatjuk a nagybácsimat, aki ilyenkor szokás szerint 5 fogásos vacsorával kedveskedik nekünk. Kétség kívül nem ő a világ legjobb szakácsa, de ez mindegy is, fő, hogy együtt lehetünk. Nagyon vártuk ezt az összejövetelt, a szüleim másról sem tudtak beszélni, mint arról, hogy mennyire szeretnék már végre megismerni a barátnőmet. Őszintén, kicsit féltem, hogy majd felhoznak valami roppant kínos gyerekkori emléket rólam, ám hála az égnek az aggodalmam feleslegesnek bizonyult. Nagyon jól sikerült az este, igaz az unokatestvérem nem bírta ki és csak azért is elmesélte, hogy 5 évesen elsírtam magam, amikor megláttam a télapót, de szerencsére nem volt kellemetlen, sőt még jót is nevettünk rajta. Nem hittem volna, de minden úgy alakult, ahogy elképzeltem, vagyis tulajdonképpen annál is jobban. A barátnőmmel korábban úgy beszéltük meg, hogy 7 óra körül hazaviszem, de olyan jól érezte magát, hogy még maradni akart egy kicsit. Nagyon gyorsan elszaladt az idő, fél 11 is elmúlt, amikor elindultunk. Normál esetben az autópályán mentem volna, de mivel ilyen későre járt, úgy döntöttem a rövidebb utat választom. Még soha nem jártam erre, de a nagybácsim szerint az ünnepek idején rengeteg időt meg lehet így spórolni, mivel az autópályán ilyenkor gyakran kígyózó sorok is ki tudnak alakulni. Egy tekergős, kanyargós, erdei útszakasz volt, amerre rajtunk kívül egy lélek sem járt. Az egyetlen fényforrást a kocsim fényszórói jelentették, ami azért messze nem a legideálisabb utazási körülmény. Abban az időben egyébként még nem létezett GPS, ezért térkép segítségével tudtunk csak tájékozódni. Sokakkal ellentétben ez nekem sosem okozott problémát, néha még most is inkább térképet használok, ha nosztalgiázni szeretnék. Visszatérve az utunkra, menet közben hosszasan elbeszélgettünk a családi vacsoráról, nagy örömömre egyetértettünk abban, hogy a lehető legjobban sikerült. Emlékszem még azt is mondta, hogy már most alig várja, hogy újra találkozzon a szüleimmel, testvéreimmel. Éjfél körül lehetett, amikor ránéztem a térképre, hogy felmérjem nagyjából merre lehetünk. Jól tippeltem, körülbelül félúton voltunk, de az erdő legsűrűbb része még csak ezután következett. Bevallom indulás előtt nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet olyan úton menni a sötétben, amelyen még nappal sem jártam korábban, de másfél óra békés kocsikázás után úgy éreztem határozottan megérte erre jönni. Ekkor még nem is sejtettem, hogy pár perc múlva gyökeresen megváltozik majd a véleményem. Egyre sűrűbb erdő vett minket körül, már-már kezdett ijesztő lenni. A semmiből egyszer csak egy nagy testű valami bukkant fel, és szelte át az utat. Majdnem elütöttük, egy hajszálon múlt. Rátapostam a fékre, olyan erősen, hogy kis híján magunkban okoztam kárt. Szinte sokkos állapotba kerültünk. Uramisten, mi volt ez? Tettem fel a kérdést. A nagybácsim mesélte, hogy látott már erre őzeket, sőt még farkasokat is, de ez sokkal nagyobb volt azoknál. Habár csak egy pillanatra láttam, mégis volt valami megmagyarázhatatlan a mozgásában, amitől a hideg futkosott a hátamon. Igaz, hogy csak a körvonalait láttam, de esküdni mernék, hogy két lábon járt, végtagjai pedig természetellenesen hosszúak voltak. Lehet őrülten hangzik, de akkor úgy éreztem ennek a végére kell járni. Tudni akartam mi ijesztett minket halálra. Megfordultam a kocsival, így a fényszórók a fák közé világítottak, amerre az ismeretlen lény elfutott. Így utólag nem is értem hogy lehettem ennyire felelőtlen, végzetes balesetet is okozhattam volna azzal a manőverrel, ha egy másik kocsi akkor pont arra jár. Miközben ott ültünk és vártunk, eszembe jutottak bizonyos ősrégi legendák, amiket még gyerekkoromban hallottam. Történetek a nagylábúról, nagylábú itt megjelent, meg ott megjelent. Nos, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak rám hatással azok a mesék, még ha csak mesék is.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=T0WjL4phiuk&t=0s&ab_channel=CO.AGMusic