Jókai Mór klasszikus műve az Al-Duna misztikus birodalmába varázsolja a Hazajárót. Dévénynél már meglestük, ahogy a Duna belép a Kárpát-medencébe, végre ide is eljöttünk, ahol elköszön történelmi hazánktól. Nem is akármilyen szép búcsú ez: egy vadregényes sziklakapun tör magának utat a Déli-Kárpátok Almás-hegysége és a Balkáni hegylánc Mirocs vonulata között. A Kárpátia és a Balkán közötti természetes határt, az ókortól a legutóbbi időkig szinte áttörhetetlen, közel 120 km-es szorost az itt élő népek mindig is Vaskapunak nevezték. Az elmúlt két évszázadban a hajózási érdekek, a megfontolt építkezések utáni vandál szabályozások sokat pusztítottak az Al-Duna vidékén: regényes végvárak, egzotikus szigetek, ősi magyar települések vesztek oda és a Kazán-szoros üstjében sem fortyog már a víz úgy, mint régen.
Galambóc vára alatt hajóra szállunk, hogy először a vízről ismerkedjünk a Vaskapu emlékeivel. Áttörünk a Kazán-szorosokon, majd Tekijánál kikötünk. A Mirocs-hegy platójáról letekintünk az áttörésre, majd a Vaskapu gátján átsétálunk Szörényvárra. Orsova határvárosa után a folyó bal partja mentén is megcsodáljuk az Al-Duna völgyét, végül a Nagy-Csukár sziklapereméről intünk búcsút az Al-Dunának.
A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.