A másfél órás valós dokumentumfilmben Vikram Gandhi (alias Kumare) bemutatja, hogyan válhat valaki guruvá a sok ismeretből és más tanítók munkásságának eredményeiből merítve vagy leutánozva, és ha még maradt benne némi emberség, hogyan léphet ki a hamis "guru"ságból, mindezt úgy, hogy a külsőségekbe ragadt hétköznapi követők számára meglegyen mutatva, hogy semmi sem az, aminek látszik. A filmben minden ember Kumaré guru tanítványa, és a kezdetektől fogva semmit sem tudtak arról, hogy ki a guru, és ki Vikram Gandhi. Nagyon részletesen végigvezeti a nézőt abba a világba, ahol az eltévedt lelkek egy önjelölt emberi gurut isteni formának gondolnak, pénzelik, etetik, egészen addig, míg a régi sadhu stílustól megválva modern formát ölt, aminek végkifejletében egyesek felismerik mögötte a valódi gurut, mások sértődötten távoznak.
Amikor még hajlamosak vagyunk rá, hogy a gyémántokat összetévesszük a kavicsokkal, akkor bizony még a látás erejével sem rendelkezünk. Mert a látás a lényeg. Hol van a kavics szürkesége és a gyémánt szépsége a látás ereje nélkül? Az ismert csupán egy forma, és az ismeret csupán egy név. Tehát, amíg a fizikai formájára figyeltek, akkor csak az embert látjátok az álarc és a maszk mögött. A valóság nem a forma, hanem a formában lévő formátlan megtapasztalása.
