A videóban látható animációt nem mi készítettük, felhasználására külön engedélyt kaptunk az alkotótól.
Mort csatornája: https://www.youtube.com/c/MortHorror
Másik csatornája: https://www.youtube.com/channel/UCGr3xDf5W2bh0l7o9BQB1oA
MIT REJT A SÖTÉTSÉG? - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 8. RÉSZ)
Nézd meg ezeket is!
SOSEM VAGY EGYEDÜL - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 7. RÉSZ)
https://youtu.be/coI9nfgX6HQ
EGY ÉJSZAKA AZ ELHAGYATOTT ELMEGYÓGYINTÉZETBEN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK 6. RÉSZ)
https://youtu.be/OGlN6gxbULI
ÉLHETŐ BOLYGÓKAT TALÁLTAK A NAPRENDSZEREN KÍVÜL - MEGVAN AZ ÚJ LAKHELYÜNK?
https://youtu.be/CrSwqSTHBl4
Egy Beddington nevű településen lakom a hegyekben. Ez a legritkábban lakott terület az országban, mindössze 50 lakossal. A legközelebbi szomszédom egyik irányba 2, másik irányba 5 km-re van innen. Összetartó kis közösség vagyunk, de azért így is eléggé elszigeteltnek érzem magam a külvilágtól. Ez hatványozottan így van áramszünet esetén. Amióta itt lakom eddig csak kétszer fordult elő ilyen kimaradás, abból is egyszer csak nagyjából fél óráig tartott. Másodszor viszont valami komoly gond lehetett, mivel egész éjszaka nem volt áram. Sajnos azonban nem csak azért maradt emlékezetes az az este, mert nem tudtam nézni a kedvenc TV műsoromat, más oka is volt. Ez alkalommal már nem ért olyan felkészületlenül az áramszünet, mint először. Vettem pár gyertyát, de természetesen zseblámpa is volt nálam, az sosem árthat, ilyenkor különösen nem. Talán még egy kicsit örültem is, hogy így alakult, legalább fordíthattam egy kis időt olyan dolgokra, amikre máskor ritkán kerülne sor. Elővettem egy könyvet, és gyertyafény mellett olvasni kezdtem. Ezen a ponton érdemes bemutatnom a kutyámat, Tedy-t. Onnan kapta a nevét, hogy egyik barátom szerint kis korában pont úgy nézett ki, mint egy plüss maci. Az első áramszünet szerencsére kicsit sem zaklatta fel, most is teljesen nyugodtnak tűnt. Egyébként is jól nevelt kutya volt, sosem kezdett el ugatni, ha meghallott bármi apró neszt. Most is leült szépen a kanapé mellé, és figyelte ahogy olvasok. Nyugalmat árasztó tekintetével, mintha azt akarta volna mondani, hogy pihenj csak gazdám, ne aggódj az áram miatt, hamarosan biztos visszajön. Eltelt néhány óra, amikor egyik pillanatról a másikra ideges lett, ugatni kezdett. Ez engem is felzaklatott, mivel mint mondtam, nagyon ritkán szokott ugatni. Még az olyan dolgok sem hozták lázba, mint mondhatni az összes többi kutyát, például ha meglátott néhány kóbor macskát, sosem eredt utánuk. Nem igazán tudtam tehát hová tenni ezt a szokatlan viselkedését. Mi lehet az, ami még őt is, a nyugalom mintaszobrát ugatásra késztette. Mi a gond pajti? Tettem fel a kérdést, mintha tudna rá válaszolni. Felállt, lassan odasétált az ajtóhoz, majd újra ugatni kezdett. Elnézve ezt hirtelen rossz előérzetem támadt. Soha nem láttam még így viselkedni, biztos nem ok nélkül ilyen. A szomszédaimmal ellentétben nem tartok itthon önvédelmi fegyvert, úgy voltam vele, hogy ezen a környéken remélhetőleg úgyse lenne rá szükségem. Meg egyébként is, egy fegyver csak bajt hozna rám, jobb attól minél távolabb maradni. Van azonban egy régi íjam, amivel néha-néha céllövést szoktam gyakorolni, pusztán szórakozás céljából. Nem a legjobb eszköz egy esetleges betolakodó megállítására, de a semminél csak jobb. Emlékszem az járt a fejemben, hogy milyen nevetségesen nézhetek ki egy gyertyával és egy ütött-kopott íjjal a kezemben, amint átszelem az előszobát, hogy kinézzek az utcára néző ablakon. Felnőtt létemre itt a semmi közepén, vak sötétben mégis úgy éreztem magam, mint egy rémült kisgyerek. Abban reménykedtem, hogy Tedy csak egy vadállat közelségét érezte meg, mivel nem olyan ritkák errefelé a medvék. Amikor közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy kinézzek, Tedy azonnal ott termett mellettem, szimatolt és továbbra is csak ugatott. Nem tudom mit érezhetett, de látszólag semmi szokatlan nem volt odakint. Miután meggyőződtem róla, hogy minden rendben van, visszatértem a nappaliba, hogy folytassam az olvasást, szerencsére Tedy is megnyugodni látszott. Nagyjából egy óra telt el, amikor újra ugatni kezdett. Ezúttal azonban a korábbinál is sokkal idegesebbnek tűnt. Az ajtónak támaszkodva csak ugatott és ugatott. Mintha megszállta volna valami. Amikor kiengedtem a nappaliból a konyha felé vette az irányt, majd ott is az ajtót kapargatva folytatta az ugatást. Ez az ajtó a hátsó udvarra nyílt, úgyhogy eszemben sem volt kinyitni, hogy aztán a vak sötétben kóboroljon. Ha kiengedném, lehet sosem jönne vissza, ijedtében világgá menne, vagy én se tudom. Meg amúgy is, sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam úgy, hogy ő a közelemben volt. Miután rájött, hogy nem fogom kiengedni, visszatért a nappaliba és fel-alá rohangálva ugatott, megállás nélkül, sőt, egyre hangosabban.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=T0WjL4phiuk&t=0s&ab_channel=CO.AGMusic