Viski András – Várnai Zseni (1958)
Szép a Bakony-erdő, mikor az ősz eljő,
és a falevél zizeg, mert rázza a szél.
Szép az erdő télen, hófelhő az égen,
csillognak a fák, hó alatt alszik a virág.
Mikor a föld ébred, új tavaszra éled,
zöld a határ, és újra közeleg a nyár.
És az élet lángja lobog, mint a fáklya,
minden újra kél, szerelmes dalt susog a szél.
Öreg erdő a Bakony, bölcsek ott a fák.
Azt tanítják, megújul mindig a világ.
Vén fatörzsön zsenge ágak, költ már a madár.
Kivirul a mi szívünk is, hogyha itt a nyár.
Szép a Bakony-erdő, mikor az ősz eljő,
és a falevél zizeg, mert rázza a szél.
Szép az erdő télen, hófelhő az égen,
csillognak a fák, hó alatt alszik a virág.
Mikor a föld ébred, új tavaszra éled,
zöld a határ, és újra közeleg a nyár.
És az élet lángja lobog, mint a fáklya,
minden újra kél, szerelmes dalt susog a szél.